ZENEI STÍLUSOK

A capella: a klasszikus zenei terminológiából átvett fogalom, amely kisérőhangszer nélküli éneklésre vonatkozik. Az a capella a popban előszőr a "Doo-Wop" előadók megjelenésével vált ismertté. Napjainkban kiváló képviselője a King's Singers vagy itthon a Cotton Club Singers. "Tátika" együttesek gyakorta próbálják a capella bizonyítani az énektudásukat.

Acid House: Egy, a Chicago-House-on alapuló stílus. A nyolcvanas évek közepén jött létre basszus és dob alapokon, TR 808 komputer közreműködésével.

Acid Jazz: Inkább marketing, mint zenei fogalom, amely mögött nem húzódik meg jól körülírható zenei irány. 1987 táján került az elnevezés forgalomba, amikor minden acidként volt ismert, így a dzsessz is. Acid House néven később a londoni funk-jazz előadókat emlegették. Korai képviselői: Incognito vagy K-Creative.

Acid Rock: 1966-67-ben a flower-power idején, az akkori garázs-rock zenekarok gyűjtőneve, amely utalt a zenével párhuzamosan terjedő, kábítószerekhez kapcsolódó szubkulturára is. A psychedelikus rocktól abban különbözik, hogy képviselői kevesebb hangsúlyt helyeztek a produkció "eladására", stilizálására. Az acid-hatások ezzel szemben a hangszeresek játékában - például a se vége, se hossza gitárszólókban - nyilvánultak meg. Ismert képviselője volt a Grateful Dead.

Ambient: Brian Eno műhelyének egyik találmánya. Hasonlóképpen elvarázsolt, mint a new age, de sokkal intellektuálisabb tartalmakkal.

Ambient House: Hasonló az előbbihez, de nem a koncerttermekben és stúdiókban, hanem a klubokban. A DJ-k kissé visszavesznek a tempóból, s máris szól az ambient house.. A pophoz szokott füleknek azonban ez a zene is úgy hangzik, mint egy Kalacsnyikov-sorozat.

Bluegrass: egyfajta country stílus kifinomult banjo- és gitártechnikával, melynek játéka közben a zenész finom körmeit páncélszerű acélkarmok védik. Például: Bill Monroe és The Scruggs.

Boogie: rock - ritmus, amely a 40-es évek jazz-zongora-stílusából, a boogie-woogie-ból (ahol a jobb kéz blues figurákat játszik, míg a bal szabályos ritmusról gondoskodik) származtatható. A gitárosok a "Boogie" szó hallatán egyből Lynyrd Skynyrd- ill. ZZ Top-ritmusokra gondolnak.

Chill Out: egy kis lazítás a táncparketten: a ritmus szinte megállásig csökken, hogy a táncoló közönség az Ambient House és más lassú ütemek alatt kifújhassa magát. Szükség esetén párnák kerülnek a földre.

Cock Rock: nyers rock, többé-kevésbé nyálas szövegekkel. Nem a tyúkokról, hanem a kakasokról szól. Mint például a régi Aerosmith.

Coctail Jazz: Az, ami az amerikai hotelekben koccintás és szökőkút-csobogás között hallható. Vagy langusztaevés közben. Nem túl tolakodó, de általában jó jazz-zongoristák játsszák, akiknek pénzre van szükségük, és akik utána otthon Living Colourt és Helmetet hallgatnak.

Cowpunk: a country és a punk keveréke. Állítólag a londoni Camden Town metrómegállóból származik.

Cyberpunk: San Franciscóból származó számítógép-szubkultúra, melynek kedvenc zenészei Macintoshokon komponálnak, power-vitamin italokon élnek és napi 23 órát a "virtuális valóságban" töltenek, ahol a lézer és egy fűnyíró keverékéből hozzák létre a hangzásvilágukat. Úttörői: Frontline Assembly, Coil. Billy Idolnak viszont kb. annyi köze van a Cyberpunkhoz, mint a Borussia Mönchengladbachnak a világbajnokság végkifejletéhez.

Death Metal: sötét Heavy Metal stílus. Floridai eredetű - az Egyesült Államok nyugdíjas-paradicsoma. Egyik jelentős képviselőjük egyik sora így hangzik: "The End The End The End" - mindez természetesen ordítva.

Deep House: a House x-edik variációja. Semmitmondó szövegek, soul-os, gospelszerű ének és egy újra meg újra fölcsendülő zongora-futam.

Disco: a 70-es évek közkedvelt lüktető ritmusú zenei stílusa. Előnye az volt, hogy többé senki sem figyelt az énekre, így kevésbé elismert tehetségek is egy csapásra szupersztárokká nőhették ki magukat - még ha annak árán is (lásd a takarítónő Donna Summert), hogy a mikrofon előtt kellett önkielégítést végezniük.

Dub: a 70-es évek elején, Lee "Scatch" Perry által kifejlesztett reggae forma, melyből hiányzik az ének, hogy helyet biztosítson egy hatalmas iramban kattogó kenyérpirítónak.

Electro: a hip-hop egy eléggé letűnt formája a 80-as évekből, melyben a beatbox és a szintetizátor dominált. Például: Afrika Bambaata.

Freestyle: hip-hop körökben megkülönböztető elnevezés. Előre megírt szövegek nélküli éneklést jelent; tehát improvizációt. A legtöbben meg sem mernek vele próbálkozni, ami talán jobb is. Az igazi hip-hopperek szerint az igazi hip-hopperek pedig csak freestyle-ban nyomják.

Funk: a feketék szlengjén angolul azt az izzadságszagot jelenti, amely szex közben érezhető. Az 50-es években egy jazz-formára értették; a 60-as években pedig a James Brown-féle, basszus-hangsúlyos, fekete dance-music elnevezése lett.

Gangsta-Rap: rap fajta, melynek szövegei bűnözők és rendőrgyilkosságok körül forognak. Ezért aztán hihetetlenül népszerű. Úttörője: Ice Cube.

Garázs-rock: eredetileg azt a 1017 amerikai rock együttest takarta, akik a 60-as évek közepén, a brit pop-invázió után léteztek, és gyakran nem jutottak tovább a garázsban tartott próbák színvonalánál. Mára ez persze divatossá vált.

Glam Rock: a "glamour rock" rövidebb formája. Egy a 70-es évek elején virágzó stílust jelent, amely később meleg hangzása és még melegebb öltözködési stílusa miatt háttérbe szorult. Megszólaltatói igen androgén hatást nyújtottak. Pl.: T. Rex, The Sweet, Slade, David Bowie.

Glitter Rock: hasonló, csak itt tudatosan törekedtek a tinédzser arcra, és ez nem annyira kifinomult, mint a glam rock. Képviselő: Gary Glitter.

Gospel: a fekete templomi éneklésre alapozó énekirányzat. Mózesről, Jerikóról és természetesen az Úrról szól. A gospel-énekesnők ritkán nyomnak 120 kilónál kevesebbet. A soul leglényegesebb alkotóeleme és a legfontosabb ének-iskola.

Gótikus-rock: post-punk stílusirányzat fekete ruhákban és az élet halott dolgairól. Képviselői: Fields Of The Nephilim, Sisters Of Mercy.

Grindcore: death metal-örökös. Gyakori témája a megcsonkítás és az elrothadás. Előfordult már, hogy ilyen koncerten döglött patkányokat dobtak a közönségbe.

Groove: minden, ami egy zenei darabot pörgőssé tesz. A Dance korában szinte a legfőbb kritériummá vált.

Hardcore: minden, ami fáj a fülnek. Csak azért veszik, mert egyébként eladhatatlan.

Hip-hop: a jelen kor minden valószínűség szerint legjelentősebb zenei stílusa. A rap-től abban különbözik, hogy egy hip-hop lemezen nem kell feltétlenül rappelni. Egyébként utcazene New Yorkból, amely csak a graffitikkel és a breakkel együtt képezi az őt megalkotó - túlnyomóan fekete - generáció életérzését. A videókon általában, a rapperekhez hasonlóan kikötött cipőfűzőben és égő szemetesek körül táncolnak. Az elnevezés egy rímből származik: "To the hip hop, hippedy hop". Ilyen egyszerű a világ.

House: a szintetizátorra és sequenzerre alapozó tánczenék gyűjtőneve. Chicagóból ered, a 80-as évek közepéről. Azóta elterjedt és rengeteg ágra osztódott. Képviselői: mindenki, akinek sípja van, kivéve a futballbírókat.

Industrial: a 80-as évek rock-fajtája. Valódi, a fém-iparból származó zajokkal operál.

Jump: a Rhythm and Blues egy irányzata. A 40-es években mindenekelőtt bulik kedvelt zenéje volt. Az ehhez passzoló táncot "Jive"-nak hívták.

Lovers Rock: reggae balladák a 70-es és a 80-as évekből. A rockhoz semmi köze. Úttörője: Gregory Isaacs.

Mariachi: Tradicionális mexikói lakodalmas zene trombitával és sok akusztikus gitárral. Herb Alpert "amerikanizálta".

New Age: Meditatív hangulat-zene, állítólag terapeutikus tulajdonságokkal - ami a legtöbb esetben annyit jelent, hogy a hallgató annyira ellazul, hogy szép lassan elalszik zeneélvezet közben. Először a San Francisco környéki egészséges életmód-boltokban árulták, azután hódította meg a lemezkiadókat. Ma a különböző alternatív gyógy- és életmódok gyűjtőneve - az erdők muzsikájától kezdve a kínai acélgolyókig.

New Beat: elég heves európai techno-fajta. Mindenekelőtt belga diszkókban hallható. Érezhető rajta az Industrial és a Hi-NRG hatása.

New Country: (= új ország) természetesen nem létezik ilyen, de ha arról van szó, hogy olyan emberek, mint Garth Brooks és Billy Ray Cyrus jobban eladhatóvá váljanak, akkor a zeneipar igen kreatív nyelvújító tud lenni.

New Romantic: még egy reklámfogás. A megnevezés egy zenei irányzatra vonatkozik, amelyet a 80-as évek elején a Spandau Ballet szépségei testesítettek meg - a lényeg az volt, hogy a hajuk szépen álljon.

New Wave: ami a punk után jött. Tagadta elődje nihilizmusát, és visszahozta a popot. Például a Police.

Pomp Rock: a rock kedvelt formája a 70-es években, amely klasszikus motívumokkal és teátrális előadásmóddal dicsekedhetett. Úttörői: Emerson, Lake and Palmer.

Post-punk: minden, ami az alkalmazkodni képtelen, keményebb stílusú zenében a punk után jött, és azt legalább egy ici-picit idézte - még ha ez kizárólag a gitáros fülbevalóját jelenti is.

Power-pop: 1978 májusa és augusztusa között így nevezhetjük a punk akkori, szokatlanul dallamos változatát.

Prog-Rock: a progresszív rock rövidítése - egy forma, ami a pszihedelikus rockból fejlődött ki.

Psychedelic: az, ami 1966 és 1968 között mindig akkor történt, amikor a zenészek LSD-t nyomtak. A dallam, a szövegek, a ruhák és a frizurák - mind egy kicsit furcsák.

Punk: eredetileg a 60-as évek amerikai garázs-rockját jelentette. Azután újjáéledt, hogy nevet adjon az összebiztostűzött irokézeknek és a kíséretükben hallható elhangolt gitároknak. Eleinte a királyi család, később minden más ellen is szólt.

R&B: ha nincs hely, ezt is írhatjuk a Rhythm and Blues helyett

Raga Rock: az acid rock egy fajtája. Gitárhangsúlyos zene szitár-betétekkel. A 60-as évek végén gyakrabban volt hallható - amióta Sri Chimnoy öregszik, kihalás veszélyezteti.

Raggamuffin: reggae-dancehall-fajta. Szövegileg tiszta férfidolog - melegek itt csak kigúnyolásra számíthatnak

Rap: eredetileg a feketék beszélő éneklési módja. A hip-hop része.

Rasztafári: Egy a reggae-n belüli ideológiai mozgalom. A rasztafárik az afrikai államok egyesítésében hisznek ("Africa United"), és a fehér társadalmi rendben az abszolút gonoszt látják. A név egy etiópiai császár nevéből ered, akiben sokan Afrika egyesítőjét látták.

Rave: 14 - 17 évesek hatalmas bulija hatalmas helyeken (akár gyárcsarnokokban is) és a zene, amelyet ott hallhatunk.

Retro-nuevo: régi dolog új csomagolásban, mint pl. a Spin Doctors vagy a Black Crowes.

Rhythm and Blues: fekete tánczene, amely a big-band korszak végén keletkezett. Nem jazz és nem gospel.

Rockabilly: az R& B és a Hillbilly-Country keveréke. Elvis és Jerry Lee Lewis találta föl az 50-es években.

Rock Steady: lassúbb a Blue Beat-nél, és sokkal lassúbb a Ská-nál. Alton Ellis 60-as évekbeli slágeréről ("Get Ready To Rock Steady") kapta elnevezését.

Salsa: csípős paradicsomszósz és egyben az összes latin-amerikai zene gyűjtőneve, amelyet New York-ban játszanak.

Scat-Singing: jazz-éneklés, szabadon improvizálva. Tiszta szótag-zsonglőrködés.

Ska: a reggae korai formája. Az 50-es évek végén keletkezett R& B és jamaikai zenei elemekből.

Soca: a calypso és a soul vegyítve Trinidadból.

Spagetti House: house ... na vajon honnan is?

Speed Metal: gyorssebességű metál.

Swingbeat: a 80-as évek végének egyik fekete tánczenéje, amely a rap kemény ütemeit és a soul lágy dallamát összeköti. Például: Bobby Brown

Techno: brutális house kemény, gyors ütemekkel. Hivatalosan Detroitban keletkezett, de a legnagyobb népszerűséget mégis Németországban és Belgiumban érte el.

Thrash: a Speed Metáltól csupán lassúbb ritmusában különbözik. Punk-elemeket is használ.

World Music (= világzene): kerek a világ, és évezredek óta zenélnek rajta, a zeneipar azonban ezt furamód csupán néhány éve vette észre: Azóta a polinéz termékenységi énekeket, a pakisztáni meditációt és a tadzsik lakodalmast "világzene" címen adja el mindenhol.